Az osztrák kormány az etikaoktatás bevezetését szorgalmazza az iskolákban a 2021-22-es tanévtől.
Eddig azt hittem, hogy Ausztria diktálja a tempót Magyarországnak és nem fordítva, de felül kellett bírálnom ezt az álláspontomat amikor megláttam a fenti hírmorzsát. A 2021-22-es tanévtől ugyanis etikaoktatás bevezetését tervezi az osztrák kormány azon tanulók számára, akik nem vesznek részt vallási oktatásban. Ez kísértetiesen hasonlít a magyar erkölcstanra úgyhogy előfordulhat, hogy néha a sógorok követnek minket valamiben. Az intézkedést a 9. osztálytól szeretnék bevezetni. A tervet máris támadás érte ellenzéki oldalról, azonban nem úgy ahogy nálunk megszokott. Az SPÖ és a NEOS ugyanis azt szeretné, ha nem csak 9. osztálytól jelenne meg az új "tantárgy", azt szerintük MINDEN tanulónak tanítani kellene.
Kell vagy nem?
Több probléma is felmerült bennem ezzel kapcsolatban. Egyrészt véleményem szerint, ha egy "gyereket" ebben a korban kell elkezdeni etikát tanítani az már régen rossz. Ez az adott diák hasonlóan "lelki szegény" szüleinek és nagyszüleinek feladata lett volna, és a többség csúnyán megbukott. Ezt láthatjuk nap mint nap, ha a nálunk újabb generáció tagjaival vagyunk kénytelenek interakcióba lépni. Egy normálisan funkcionáló családmodellben az erkölcsöt, etikát, morált már egészen kiskorától látja, érzi, tapasztalja a gyerek és így tanulja meg.
Másrészt az etikus gondolkodás elsajátítása nagyon fontos, tehát ha ez a javaslat így ebben a formában talán nem is jelent megoldást, valamire mindenképpen szükség lenne. Az ember néha elgondolkodik, hogy a "Régen minden jobb volt...", "Ezek a mai fiatalok...", "Bezzeg az én időmben..." vajon örökké ismétlődő, generációs különbségeket kifejező mondatok, vagy valóban minden jobb volt régen? Esetleg arról van szó, hogy idővel mindenki szépen "bepapásodik/mamásodik" kihal belőle a gyermeki kíváncsiság és lelkesedés és ezért akaratlanul és tudat alatt a legtöbbször boldog és felhőtlen fiatalokat hibáztatja? Súlyos kérdések, különösen a középkorú és idősebb generáció számára, de a fenti frázisok okot adhatnak elmélkedésre a fiatalabb nemzedék tagjainak is.
Mennyire komoly a probléma?
Nagyanyáink minden bizonnyal ugyanakkora intenzitással hullatták a hajukat a beat-generáció vagy a hippik láttán, mint anyáink amikor észrevették, hogy brutális patacipőkben (Buffalo) és neonsárga felsőkben indultunk az éjszakába a 90-es években. Az új mindig megpróbálja meghaladni és megtagadni a régit, nincs ezzel semmi baj, de azon érdemes elgondolkodni, hogy egyáltalán lehetséges-e átfogó etikaoktatást nyújtani egy olyan multikulturális közegben amit hosszú évtizedek alatt "sikerült" létrehozni Európában? Persze léteznek egyetemes emberi értékek és a huszadik században sok olyan dolog történt amiknek nagyon nem kellene megismétlődnie, de kétséges, hogy ezek az értékek átadhatók-e egy olyan osztályban, ahol mondjuk osztrák, török, magyar, indiai, szlovák és román gyerekek ülnek egymás mellett. Mind más kultúrával, más történelemmel és más világnézettel. Ahogy mindig, a szélsőségek nem fognak megoldást nyújtani. Nem lesz jó, ha mindenki azt csinál amit akar mert "virágozzék minden virág", ahogy az sem, ha minden diák egyenruhában, lenyalt hajjal droidként kerül ki az iskolából. Az igazság valahol középúton lehet. A lassan bepunnyadó "felnőtteknek" talán ugyanolyan szükségük lehet az új nézőpontokra és a szabályokat figyelmen kívül hagyó lázadó generációk frissességére mint ahogy a mindent IS jobban tudó és mindent tagadó X-Y-Z generációknak az elődök bölcsességére. Meglátjuk, hogy Ausztria milyen megoldást talál erre a problémára.
Forrás: orf.at
Comments